Ismét boldog

Posted: 2009. január 29. in Agymenés

Kerestem önmagam. Kerestem a lehetőségeimet. Kerestem, ki vagyok. Kerestem az utam. Kerestem a választ. A választ az egyetlen igazi kérdésre, ami mindig szűntelen hajt minden egyes létező embert: Miért?

Ma este megtaláltam a választ. Ma este minden lerendeződött. Végre tudom, mit akarok. Tudom, hova tartok. Tudom, ki voltam. Tudom, ki vagyok. Tudom, ki leszek. Felébredtem egy új világra. Egy olyan világra, aminek a létezését eddig csak remélni mertem. A körvonalait ott láttam minden virágban, minden emberben, minden percben. Nem mertem ránézni, mert féltem, hogy megvakít.

Már nem félek.

Elkövettem néhány hibát. Vannak dolgok, amit ha visszamehetnék az időben, másképp csinálnék. Van, amit megváltoztatnék, és kitépnék a múltból. Azt hiszem, ez természetes. Az azonban nem megoldás, hogy az ember gyötri magát a múlt hibáin. Tanulni kell belőlük, és azokat soha többé nem elkövetni.

Tanultam. Okosodtam. Fejlődtem. Felnőttem.

Nem változtathatok a múlton. Nem ismerem a jövőt. Vagyok, aki vagyok. Napról napra felkelek, és kitűzöm a célokat. Azokat a célokat, amit aznap meg akarok valósítani. Nem nagy léptékekben gondolkozom. Tudom, hogy néha az apró célok többet érnek, mint egy hatalmas álom. Egy óriási álom, ami ha megvalósul, csodálatossá teszi az életet. Az óriási álomhoz azonban apró célokon át vezet az út. Ezek az apróságok azok, amikből fel kell építeni az egészet.

Már nem fáj!

Láttad már magad egy olyan ember szemével, akivé később váltál? Én ma belenéztem a tükörbe. Remény. Bánat. Öröm. Szenvedés. Kijutott mindenből. Egyszer azonban az ember feláll. Felszegi a fejét, felemeli az állát, és azt mondja: nem fog elsodorni az élet. Kiállok azért, amiben hiszek. Kiállok az álmaimért, a vágyaimért.

Az inszomniások soha nem alszanak, és soha nincsenek igazán ébren. Folyamatos lidércnyomás szerű létezés ez, ami megbénít, és nem tudsz tőle tenni semmit. Én megtapasztaltam. Azért, mert féltem kimondani, amit mindig is tudtam. Soha többé nem fogok félni. Soha nem fogom megadni magam a sorsnak. Soha többé nem leszek néma!

Új erő. Új ember. Új törvény.

Lehetőségek százai lebegnek előttem. Lehetőségek, amiket eddig féltem megragadni. Lehetőségek, amiket nem mertem felismerni.

Próbáltam hős lenni. Belebuktam. Azért, mert amíg jelentéktelen dolgokkal foglalkoztam, megfeledkeztem arról, ami igazán fontos. Álmodtam? Én álmodtam a régi Gerzsont, vagy Ő álmodott engem?

Lélegzem! Fellélegeztem! Születésem óta tartó fuldoklás után végre levegőhöz jutottam! Végre felszabadultam. Egy óriási sziklát görgettem el a szívem fölül. A gondokat kieresztettem az ablakon. Soha ne jöjjenek vissza!

Élni szebben is lehet!

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s