március, 2010 havi archívum

Újra

Posted: 2010. március 29. in Agymenés
Címke: ,

Ha az embert megfogja a szabadság íze, nehezen adja fel.

Amikor kapsz egy munkát, ami rendkívüli módon érdekel, tudod, és akarod csinálni, és mindezt otthon, egy idő után rákapsz a dologra. Dolgozol akár napi 12 órát is, mert élvezed. Ha ilyenkor jön valaki, akihez be kell járni az irodába, reggel 9-től este 6-ig, nehezen mondja az ember azt, hogy oké.

Az elmúlt időszakban ráálltam arra, hogy amikor elkap a gépszíj, otthon leülök a gép elé, és csinálom. Ha épp pihenni támad kedvem, benyomom a (már digitális) tévét, és megnézem a legújabb star trek epizódot angolul. Csinálok teát, kávét, leszaladok a kutyával, és egyszerűen tetszik. Nem akarok senkit megbántani, de szükségem van a kötetlen munkaidőre.

Két féle munkatapasztalatom van. Az egyik egy multinacionális vállalati környezet. Kötetlen munkaidő, sok magamfajta ember, laza munkarend, ami attól még persze hatékony. Vagy éppen ezért.

A másik az otthoni. Eleinte nehéz volt. Kérdezték is tőlem, hogy nem nehéz-e otthon csinálni, mert mindig másra figyel az ember, de azt kell mondjam, van olyan ember, akinek nem. A szüleim vére folyik az ereimben, hazai környezetben sokkal produktívabb vagyok.

Ha valaha ismét irodában fogok dolgozni, az multinál lesz, és pont. Majd. Egyszer.