Újra

Posted: 2010. március 29. in Agymenés
Címke: ,

Ha az embert megfogja a szabadság íze, nehezen adja fel.

Amikor kapsz egy munkát, ami rendkívüli módon érdekel, tudod, és akarod csinálni, és mindezt otthon, egy idő után rákapsz a dologra. Dolgozol akár napi 12 órát is, mert élvezed. Ha ilyenkor jön valaki, akihez be kell járni az irodába, reggel 9-től este 6-ig, nehezen mondja az ember azt, hogy oké.

Az elmúlt időszakban ráálltam arra, hogy amikor elkap a gépszíj, otthon leülök a gép elé, és csinálom. Ha épp pihenni támad kedvem, benyomom a (már digitális) tévét, és megnézem a legújabb star trek epizódot angolul. Csinálok teát, kávét, leszaladok a kutyával, és egyszerűen tetszik. Nem akarok senkit megbántani, de szükségem van a kötetlen munkaidőre.

Két féle munkatapasztalatom van. Az egyik egy multinacionális vállalati környezet. Kötetlen munkaidő, sok magamfajta ember, laza munkarend, ami attól még persze hatékony. Vagy éppen ezért.

A másik az otthoni. Eleinte nehéz volt. Kérdezték is tőlem, hogy nem nehéz-e otthon csinálni, mert mindig másra figyel az ember, de azt kell mondjam, van olyan ember, akinek nem. A szüleim vére folyik az ereimben, hazai környezetben sokkal produktívabb vagyok.

Ha valaha ismét irodában fogok dolgozni, az multinál lesz, és pont. Majd. Egyszer.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s