február, 2011 havi archívum

Vélemény

Posted: 2011. február 23. in Agymenés
Címke: , , , ,

Az a véleményem, hogy ha a fidesznek lenne valóban programja, és lenne a leghalványabb fogalma arról, mit is kell csinálni, akkor legalább Gyurcsányék értelmes ötleteit nem tirpedózták volna meg minden létező módon. Ahogy már sokan sok helyen kifejtették, a saját kommunikációjuk rabjává váltak. Nagyon valószínűtlen, hogy lesz ebben az országban bármi is.

Most már csak odázni tudják az államcsődöt, még egy kicsit kitolni, de radikális nézőpont-váltás nélkül (ami esetünkben az eddigi kommunikációjukkal homlokegyenest szembemenő cselekvési tervet jelentene) ennek az országnak annyi.

Na majd AKKOR leszünk az IMF lélegeztetőgépén!

Tékozló homár

Posted: 2011. február 16. in Agymenés
Címke: , , , , , ,

Mert ugye azért semmi nem lehet felhőtlen. Most jutottunk el oda, hogy nyíltan is kimondjam, a Prémium Apartman (1139 Budapest, Országbíró út 44-46) nevű helyszínt nem ajánlom senkinek. Hogy miért? Szerintem az általam nekik írt levél, és az utána kifejtett reakció a napnál világosabban mutatja.

Tisztelt Igazgató Úr!
Engedje meg, hogy bemutatkozzam: G vagyok. November 20-án nekünk volt egy lakodalmunk az Önök intézményében. A nászútról hazatérve megbeszéltem a feleségemmel is a kialakult helyzetet, és a következő hozzáfűzni valónk lenne a történethez:
Szeretném tudatni Önnel, hogy az intézményt én nem fogom pozitív kritikával éltetni sehol! Nem fogom, mert csalódtam.
Csalódtam Önökben, mert keserű szájízzel kellett távoznom a rendezvényről. Hiába a kiváló ceremónia-mester, és hiába F odaadó, lelkes támogatása, ha az Önök szakácsa, és pincérei aljas módon megloptak minket. Igen, megloptak. Talán még emlékszik rá, hogy húgom, I sérelmezte a pezsgők árát, amelyet a pincér szó nélkül hozott ki, egyértelmű jelzéseket adva, hogy az benne van az árban, holott tisztában kellett lennie vele, hogy nincs, mivel a végösszeghez hozzáírta, amit mi a rákövetkező hétfőn ki is fizettünk. Ezzel persze kellemetlenséget okoztak nekünk, hiszen elültették a gyanakvás csíráját a családunkban. A gond azonban nem itt van, ugyanis a húgom csak a jéghegy csúcsát ismerte!
Beszéljünk azokról a süteményekről, amelyeket a rokonok hoztak, és amiket nem raktak ki az asztalokra! Körülbelül 20 kiló tortáról, és különféle süteményekről volt szó, amelyet az éjfél előtt távozó szakácsuk elzárt előlünk, és így a lakodalom egyik legfontosabb hagyományát, a sütemény-osztást a távozó vendégeknek nem tudtuk gyakorolni! Mindezek után a szakács másnap délig nem volt hajlandó megjelenni – kihasználva, hogy F aznap nem volt elérhető – holott a munkaideje, mint azt megtudtuk, hivatalosan reggel 10 órától volt! Érdekes módon amikor anyósom kettő darab tortát tételesen megnevezett, azok előkerültek érintetlenül. Az esküvői torta sajnos hasonló képpen járt. A szemünk láttára tolták ki a teremből a mindössze félig felvágott tortát amiből mi később már egyetlen szeletet sem láttunk, annak ellenére, hogy minden vendég távozásánál végig jelen voltunk.
Amikor vasárnap délután a szüleim visszamentek a torta-állványért, melyet a készítő cukrászdának általában illik visszaszolgáltatni, körülbelül 20 percig váratták őket – az előzmények ismeretében sajnos nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ennyi időt vett igénybe a torta szakszerű eltávolítása az állványról.
Éppen ezért azt nem fogadom el magyarázatként, hogy a tortákat kiosztották, mert ha Önnek ezt mondták, az – sajnos azt kell mondjam – vagy szemenszedett hazugság, vagy féligazság, mivel a kiosztásra csak a személyzet körében került sor! Egyedül egy vendég kapott tortát, ő is azért, mert a korai távozása miatt Én személyesen felügyeltem a konyha bejáratánál, még éjfél előtt, hogy megkapja azt. A többieknek csak a szabadkozás jutott.
Rendkívüli módon örülök, hogy Önök számára egy körülbelül 3000 forintot érő “ingyen” vacsora megfelelő kárpótlásnak tűnik a 16000 forint értékű pezsgők, és a bennünk maradt tüske eltüntetésére, ez azonban számunkra mindössze azt jelenti, hogy Önök nem értették meg, hogy mi a volt a legfőbb problémánk. A nyomott áron 4000 forintot kóstáló pezsgőket mi ott helyben kifizettük. Mindezt anyagi problémává silányítani eléggé szegényes lelkivilágra, és sajátos üzletpolitikára vall. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy amennyiben ez az előre megbeszélt “nyomott ár” volt, elképzelni sem merem, milyen az, ha teljes áron hozzák ki az italokat!)
Számunkra azt kell mondjam, ez nem elég! Nyilvános írásbeli bocsánatkérés megfogalmazását várom az összes vendég felé, vagy kénytelen leszek ezt a levelet nyílttá tenni, és az általam elérhető összes közösségi oldalon hirdetni. A kár ugyanis nem olyan, ami egy-egy hivatalos szervnek hatásköre lenne! Ez nem az anyagi ellenszolgáltatásról szól! A kár sokkal nagyobb: erkölcsi, és érzelmi. Ezt nem képes helyrehozni egy nagy kegyesen számunkra biztosított vacsora, amivel most jól be lett fogva a szánk!
Sajnálom, hogy így esett. A továbbiakban én a Prémium Apartmanházzal nem kívánok foglalkozni! Ha Önöknek ennyit számítanak a vendégek, hát lelkük rajta!

Tisztelettel:

G

Ennek reakciójaként felhívtak, és az igazgató behívott egy kávézgatásra, ahol körülbelül elmondta, hogy az ő alkalmazottai ezt nem így látták, és biztos hazudunk, és jajj, ne már!

Hát sajnos nem hazudtunk, és semmilyen módon nem tellett nekik egy normális írásos bocsánat kérésre.

Így a levél kint van, ahogy ígértem. És kint is marad. És a közösségi oldalakra is kiteszem. Ahogyan megígértem!

Egy kis történet

Posted: 2011. február 16. in Agymenés
Címke: , , , ,

Levél Dr. Laurához

Laura Schlessinger egy amerikai rádiós műsorvezető, aki egy lelki tanácsadó műsort vezet. Nemrég, mint buzgó keresztény azt mondta, hogy a homoszexualitás megbocsáthatatlan bűn, MERT Leviticus (azaz Mózes harmadik könyve) 18,22 szerint utálatos az.

Ezen felbuzdulva ragadott tollat egy Jake nevű hallgatója.

Kedves Dr. Laura!

Igen hálás vagyok, amiért oly sokat fáradozik azon, hogy Isten törvényét megismertesse az emberekkel. Rengeteget tanultam Magától, és szeretném ezt a tudást minél több emberrel megosztani. Ha például valaki megpróbálja védelmébe venni a homoszexuális életformát, akkor én egyszerűen emlékeztetem rá, hogy a Leviták könyve a 18,22 alatt világosan kimondja, hogy ez utálatos dolog. Vége a vitának.
Viszont szükségem volna még pár eligazításra néhány speciális törvénnyel kapcsolatban, és arról, hogyan követhetném ezeket a legjobban.
a) Ha az áldozóoltárnál bikát áldozok, tudom, hogy az az Úrnak kedves illatú (Lev 1,9, illetve Lev 1,3.17). A probléma a szomszédaimmal van. Azt mondják, számukra egyáltalán nem kedves ez a szag. Mit tegyek?
b) Szeretném a lányomat rabszolgaságba adni, amint a Kivonulás könyve (21,7) ajánlja. Mit gondol, milyen ár volna méltányos érte manapság?
c) Tudom, hogy nem léphetek kapcsolatba nővel, amíg a menstruációs tisztátalanság időszakában van (Lev 15,19–24). A gond csak az, hogy miből lehet ezt tudni? Megpróbáltam megkérdezni, de a legtöbb nő nagyon pikírten reagált rá.
d) A Lev 25,44 azt mondja, hogy csak a szomszédos népek tagjai közül vásárolhatok rabszolgát. Egy barátom szerint ez a mexikóiakra vonatkozik, de a kanadaiakra nem. Fel tudna világosítani?
e) Van egy szomszédom, aki ragaszkodik hozzá, hogy szombaton is dolgozzon. A Kiv 35,2 világosan kimondja, hogy az ilyet meg kell ölni. Kihívtam a rendőrséget, de nem tudnak segíteni. Erkölcsi kötelességem, hogy megöljem saját kezűleg?
f) Egy barátom szerint, bár kagylót vagy homárt enni utálatos dolog (Lev 11,10), ez még mindig kevésbé utálatos dolog, mint a homoszexualitás. Nem értek egyet vele. Eligazítana bennünket?
g) A Lev 21,18–20 kimondja, hogy nem közeledhetek Isten oltárához, ha valami probléma van a látásommal. Be kell vallanom, hogy olvasószemüveget használok. Teljesen élesnek kell lennie a látásomnak, vagy van azért itt egy kis játéktér?
h) A legtöbb barátom vágatja a haját, illetve borotválja a szakállát, beleértve a pajeszát is, holott ez Lev 19,27 szerint egyértelműen tilos. Milyen halálnemet javasol nekik?
i) Lev 11,8-ból tudom, hogy ha döglött disznó bőrét illetem, tisztátalan leszek. Az a kérdésem, hogy szabad-e futballoznom, ha cérnakesztyűt húzok?
j) A nagybátyámnak van egy kis háztájija. Megsérti Lev 19,19-et, mert földjébe kétféle magot vet. Ezenkívül a felesége olyan ruhát hord, ami kétféle anyagból (pamut/poliészter) készült. Most tényleg össze kell hívnom az egész gyülekezetet, hogy megkövezzük őket, vagy pedig elég, ha egy meghitt családi körben lefolytatott ceremónia keretében megégetjük őket, amint ez azok esetében megengedett, akik az anyósukkal hálnak (Lev 20,14)?
Tudom, hogy mélyrehatóan foglalkozott ezekkel, úgyhogy nincs kétségem afelől, hogy el tud igazítani. Igazán köszönöm még egyszer, hogy a rádióban végzett munkájával folyamatosan emlékeztet rá bennünket: az Úr törvényei örökérvényűek és megváltoztathatatlanok.
Az Ön odaadó rajongója: Jake”

forrás

Egy beszéd margójára

Posted: 2011. február 8. in Agymenés
Címke: , , , ,

Miért áramlik ki a fiatalság? Mert a 20 éve húzódó, és most minden eddiginél erősebb lendületet kapott bolsevik típusú kormányzásból, és abból, hogy ebben a k*rva országban csak ismerősök útján lehet boldogulni, hogy ember embernek farkasa, és egy igaz magyar szívű a családtagját is feldobja bármelyik hatóságnál, ha ideológiailag megfelelően fejlett vezető kéri, egyszerűen

E L E G Ü N K   V A N ! ! !

Ennyi, tisztelt miniszterelnök úr. Ilyen szavakkal megfogja az itt maradó nyugdíjasokat, és azokat, akik már öregek ahhoz, hogy máshol szerencsét próbáljanak. 30 év alatt jó eséllyel jön a próbálkozás külföldre. És ha az bejön, onnan nem jön haza az ember semmi szín alatt!

Vajon miért?

Önkritika, tisztelt miniszterelnök úr! Önkritika! Nem feltétlenül csak az IMF-nek lenne szükséges! Önökre mindenkinél jobban ráférne!

IRL-SPAM

Posted: 2011. február 4. in Agymenés
Címke: ,

Van egy téma, ami időről időre elgondolkoztat, és a napokban olvasva a Sao Paolo-i helyzetet ismét szöget ütött a fejemben.

Van ugye ez a kéretlen reklám-levél dolog. Ha az elektronikus postaládámba egy olyan hírlevél érkezik, amire én nem iratkoztam fel, az SPAM-nek, azaz kéretlen reklámnak minősül, és kereszteshadjáratot folytatnak ellene. Az egyszerű prózai oka ennek az, hogy a mail forgalom jelentős százalékát ilyen levelek teszik ki, és ezzel jelentős felesleges terhelést okoznak a levelező kiszolgálóknak. Tekintve, hogy a megnövekedett termelés megnövekedett áramfogyasztást is nyilvánvalóan közvetve okoz ezeknél, már beszélhetünk az erőforrások pazarlásáról. Persze csak addig, amíg a magfúziós erőművek el nem terjednek. Ezekre egyébként kezdeményezések már léteznek, és éveken belül beindítják az elsőt, amely már több energiát termel majd, mint amennyit felhasznál; csak hogy ne legyen meglepetés: Franciaország, és Svájc határán valahol. Nem. Nem a CERN területén. 🙂

Szóval oké, azért, mert megawattokban mérhető plusz fogyasztást okoznak a mailszervereknek, háborút kell folytatni az internetes levélszemét miatt. De hadd tegyek fel egy kérdést:

Ha naponta 20 dkg papírhulladékot bányászok ki a postaládámból, amit meg sem nézek, csak dobok a gyűjtődobozba, akkor hány fa pusztulhatott el feleslegesen, ha ez csak én vagyok, csak egyetlen picike ember a kétmilliós nagyvárosban?

És vajon van annyira hatékony ez a hirdetési mód, hogy megéri ennyi energiát beleölni?

Vajon a közösségi média korában, amikor a google személyre szólóan adja ki keresési eredmények alapján a téged biztosan érdeklő hirdetéseket, mikor érjük el azt a szintet, hogy a postaládában landoló kéretlen reklám-levélért feljelentést lehet majd tenni az NMHH-nál?

Tudom, hogy az internet lefedettsége nem száz százalékos. Tudom, hogy egyesek örömmel teszik el a spar katalógust, hogy kibányásszák, melyik felvágott akciós. Ettől függetlenül szerintem ez még ugyanúgy kéretlen reklámlevél. Nem lenne egyszerűbb a Metro áruházak mintájára a hirlevélre feliratkozóknak célzottan kézbesíteni? Tudom, hogy talán egy icipicit drágább lenne egyénekre lebontva. De célzott lenne. Nekem pedig nem kellene félnem, hogy valami fontos levelet hajítok bele a kartondobozba, amikor ürítem a ládámat.

Gyurcsány

Posted: 2011. február 3. in Agymenés
Címke: , , ,

Ahogy írták egy fórumon:
“Azután kirohant a kamerák elé a színes mappáival és elmondta, hogy hasít a gazdaság, jönnek a szuper reformok és minden a legnagyobb rendben”

Én teljesen úgy emlékszem rá, hogy ez a választási kampány során volt, ami persze nem csökkenti a bűnt, csak pontosítás végett érdemes megjegyezni.

A választási győzelem éjszakáján már az arcán volt, hogy na most akkor itt nem lehet teketóriázni, és tényleg neki is látott volna a dolgoknak. Emlékszünk a visszafogott “Győztünk.” mondatra? Aznap éjjel nem a reflektoros villogós győzelmi mámoros Gyurcsány volt ott, én tisztán emlékszem. Gyakorlatilag akkor is elmondta aznap éjjel az őszödi beszédet, csak nem volt benne az “elkúrtuk” szó – minden más igen.

Akkoriban mindenki, aki kicsit is tudta, milyen tervei vannak, majdnem teljesen biztos volt benne, hogy hajlandó az őszi önkormányzati választást beáldozni a cselekvés érdekében, és hajlandó is lett volna. De mire az érdemi munka elindult volna, és látszott volna, milyen jövőképe van a miniszterelnöknek, Orbánék bedobtak a médiának egy szerkesztett anyagot, ami kb csak teljesen az ellenkezőjét érzékeltette annak, amit Gyurcsány őszödön valóban mondott.

Innentől fogva a szakmaiságnak még a látszata sem folyhatott a politikában.

Tényleg nem védeni akarom Gyurcsányt, de ha a “3 igenes önsorsrontóra”, vagy a többi folyamatos hisztire visszagondolok, egyszerűen nem érzem, nem tudom azt érezni, hogy ő tette tönkre a dolgokat. Mert ő akármit is próbált, a gerjesztett hiszti túlnőtt rajta.

Egy valamiben egészen biztos vagyok: Gyurcsányt egyedül felelőssé tenni a 2006-2010 közötti gazdasági helyzet alakulásáért felelőtlen, és ostoba dolog. Mert nem ő mozgatta a szálakat. Éppen az volt a gond, hogy nem volt elég erős kezű, hogy ő mozgassa.