Új kezdet?

Posted: 2011. március 13. in Agymenés
Címke: , ,

Ne hagyjuk már magunkat, a hétszázát!!!

Winston Churchill választást nyert azzal, hogy kimondta: nem igérhetek mást, csak vért, verítéket, és könnyeket!

Én soha nem voltam KISZ-tag! Vállalom a televíziós-megjelenést! Vállalom, hogy elmondjam annak a generációnak a véleményét, aki soha nem volt kommunista, és ha el is ment szavazni, csak a kisebb rossz érdekében tette!

Vállalom, hogy támogatnám a vizit-díjat!

Vállalom, hogy Gyurcsány hazudott, és tönkretett.

Vállalom, amit az ADÓFIZETŐ emberek többsége vállani kíván!

Vállalom a valós konzultációt. Nem a nemzettel, hanem a valós emberekkel.

Mi lenne, ha…?

…a hatalom célja a hatalom maga
mindenkinek mást rejt a 101-es szoba…

Úgy érztem, mintha a fejem egy faketrecben lenne, és egy patkány próbálná átrágni magát a véresre vert, fogatlanított arcom felé.

Nincs más ötletem. Bizony azt hiszem, ideológiailag nem vagyok elég fejlett. Mi más magyarázata lenne annak, hogy nem tudok kitörő örömmel lelkesedni az új, nemzetünket végérvényesen egységbe forrasztó, a kommunista multat lezáró (sic!) alkotmánynak.

… hiba vagy a mintán, egy selejtes darab,
hiába kértünk, hogy javítsd meg magad…

Olvass tovább »

Log

Posted: 2011. március 7. in Agymenés

Makacs a srác, de asszem, nem értette meg a lényeget. 🙂

2011-03-07 08:25:04 Torrent törölve: *** – Ok: egyéb (Upconvertált, minőségileg nem elfogadható torrent! )
2011-03-07 07:58:06 Torrent feltöltve: ***
2011-03-06 12:38:47 Torrent törölve: *** – Ok: egyéb (Filmek, klipek vagy sorozatok minimum szélessége 400 pixel méretű kell, hogy legyen!)
2011-03-06 11:13:54 Torrent feltöltve: ***

Gyermekjog?

Posted: 2011. március 3. in Agymenés
Címke: , ,

“számos hátrányos helyzetű gyereknek a továbbtanulás, és így a kitörés lehetőségét csökkenti.” (forrás: véleményvezér)
Ezzel nagyon nem értek egyet. Ha valaki tanulni akar, a lehetősége megvan rá továbbra is. Az érettségi még nem tandíjhoz kötött, a hétszázát. Ha valaki 16 éves korában kiesik az iskolából, az valószínű nem is akar tovább ott raboskodni. “Minek kínozzuk egymást?” teszik fel az ilyenkor teljesen jogos kérdést egy munkahelyen is akár.

Nem értem egyfelől, miért kéne mindenkinek érettségit adni? Ez csak arra jó, hogy a szakmunkák leértékelődjenek, és néhány év múlva itt álljunk nagy nemzeti öntudatban vízvezeték-szerelők nélkül. Másfelől a “kiműveltebbeknek” sem lesz jobb, mert mivel minden hülye kap érettségit, az ő küzdelmük jelentősen leértékelődik, romlik az alkupoziciójuk az állásinterjúkon, és ez csak egy, a legnyilvánvalóbb közvetett hatás.

Aki nem akar tanulni, a legkisebb mértékben sem mozgatja meg ez a dolog, azt minek kényszerítsük rá? Ellenben igenis családi pótlék csak a rendszeresen iskolába járó gyerek után járjon. Ez viszont alapkövetelmény, és maradjon is meg!

Talán ez a fidesz egyetlen gyermek-joggal összefüggő javaslata az elmúlt hetekben, amit teljes szívvel támogatni tudok.

A büntethetőség leszállítása nem megoldás. Én szerintem egyszerűbb lenne, ha a kiskorú, 14 év alatti gyermek cselekményeiért az anyagi, és jogi felelősséget a hivatalos gyám gyakorolná – ergó, ha kissrác lop, vagy késel, az olyan a bíróság előtt, mintha apu tette volna, neki kell kifizetnie, illetve adott esetben apunak kell börtönbe mennie.

Lenne ám fegyelem, ne aggódjatok!

Vélemény

Posted: 2011. február 23. in Agymenés
Címke: , , , ,

Az a véleményem, hogy ha a fidesznek lenne valóban programja, és lenne a leghalványabb fogalma arról, mit is kell csinálni, akkor legalább Gyurcsányék értelmes ötleteit nem tirpedózták volna meg minden létező módon. Ahogy már sokan sok helyen kifejtették, a saját kommunikációjuk rabjává váltak. Nagyon valószínűtlen, hogy lesz ebben az országban bármi is.

Most már csak odázni tudják az államcsődöt, még egy kicsit kitolni, de radikális nézőpont-váltás nélkül (ami esetünkben az eddigi kommunikációjukkal homlokegyenest szembemenő cselekvési tervet jelentene) ennek az országnak annyi.

Na majd AKKOR leszünk az IMF lélegeztetőgépén!

Tékozló homár

Posted: 2011. február 16. in Agymenés
Címke: , , , , , ,

Mert ugye azért semmi nem lehet felhőtlen. Most jutottunk el oda, hogy nyíltan is kimondjam, a Prémium Apartman (1139 Budapest, Országbíró út 44-46) nevű helyszínt nem ajánlom senkinek. Hogy miért? Szerintem az általam nekik írt levél, és az utána kifejtett reakció a napnál világosabban mutatja.

Tisztelt Igazgató Úr!
Engedje meg, hogy bemutatkozzam: G vagyok. November 20-án nekünk volt egy lakodalmunk az Önök intézményében. A nászútról hazatérve megbeszéltem a feleségemmel is a kialakult helyzetet, és a következő hozzáfűzni valónk lenne a történethez:
Szeretném tudatni Önnel, hogy az intézményt én nem fogom pozitív kritikával éltetni sehol! Nem fogom, mert csalódtam.
Csalódtam Önökben, mert keserű szájízzel kellett távoznom a rendezvényről. Hiába a kiváló ceremónia-mester, és hiába F odaadó, lelkes támogatása, ha az Önök szakácsa, és pincérei aljas módon megloptak minket. Igen, megloptak. Talán még emlékszik rá, hogy húgom, I sérelmezte a pezsgők árát, amelyet a pincér szó nélkül hozott ki, egyértelmű jelzéseket adva, hogy az benne van az árban, holott tisztában kellett lennie vele, hogy nincs, mivel a végösszeghez hozzáírta, amit mi a rákövetkező hétfőn ki is fizettünk. Ezzel persze kellemetlenséget okoztak nekünk, hiszen elültették a gyanakvás csíráját a családunkban. A gond azonban nem itt van, ugyanis a húgom csak a jéghegy csúcsát ismerte!
Beszéljünk azokról a süteményekről, amelyeket a rokonok hoztak, és amiket nem raktak ki az asztalokra! Körülbelül 20 kiló tortáról, és különféle süteményekről volt szó, amelyet az éjfél előtt távozó szakácsuk elzárt előlünk, és így a lakodalom egyik legfontosabb hagyományát, a sütemény-osztást a távozó vendégeknek nem tudtuk gyakorolni! Mindezek után a szakács másnap délig nem volt hajlandó megjelenni – kihasználva, hogy F aznap nem volt elérhető – holott a munkaideje, mint azt megtudtuk, hivatalosan reggel 10 órától volt! Érdekes módon amikor anyósom kettő darab tortát tételesen megnevezett, azok előkerültek érintetlenül. Az esküvői torta sajnos hasonló képpen járt. A szemünk láttára tolták ki a teremből a mindössze félig felvágott tortát amiből mi később már egyetlen szeletet sem láttunk, annak ellenére, hogy minden vendég távozásánál végig jelen voltunk.
Amikor vasárnap délután a szüleim visszamentek a torta-állványért, melyet a készítő cukrászdának általában illik visszaszolgáltatni, körülbelül 20 percig váratták őket – az előzmények ismeretében sajnos nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ennyi időt vett igénybe a torta szakszerű eltávolítása az állványról.
Éppen ezért azt nem fogadom el magyarázatként, hogy a tortákat kiosztották, mert ha Önnek ezt mondták, az – sajnos azt kell mondjam – vagy szemenszedett hazugság, vagy féligazság, mivel a kiosztásra csak a személyzet körében került sor! Egyedül egy vendég kapott tortát, ő is azért, mert a korai távozása miatt Én személyesen felügyeltem a konyha bejáratánál, még éjfél előtt, hogy megkapja azt. A többieknek csak a szabadkozás jutott.
Rendkívüli módon örülök, hogy Önök számára egy körülbelül 3000 forintot érő “ingyen” vacsora megfelelő kárpótlásnak tűnik a 16000 forint értékű pezsgők, és a bennünk maradt tüske eltüntetésére, ez azonban számunkra mindössze azt jelenti, hogy Önök nem értették meg, hogy mi a volt a legfőbb problémánk. A nyomott áron 4000 forintot kóstáló pezsgőket mi ott helyben kifizettük. Mindezt anyagi problémává silányítani eléggé szegényes lelkivilágra, és sajátos üzletpolitikára vall. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy amennyiben ez az előre megbeszélt “nyomott ár” volt, elképzelni sem merem, milyen az, ha teljes áron hozzák ki az italokat!)
Számunkra azt kell mondjam, ez nem elég! Nyilvános írásbeli bocsánatkérés megfogalmazását várom az összes vendég felé, vagy kénytelen leszek ezt a levelet nyílttá tenni, és az általam elérhető összes közösségi oldalon hirdetni. A kár ugyanis nem olyan, ami egy-egy hivatalos szervnek hatásköre lenne! Ez nem az anyagi ellenszolgáltatásról szól! A kár sokkal nagyobb: erkölcsi, és érzelmi. Ezt nem képes helyrehozni egy nagy kegyesen számunkra biztosított vacsora, amivel most jól be lett fogva a szánk!
Sajnálom, hogy így esett. A továbbiakban én a Prémium Apartmanházzal nem kívánok foglalkozni! Ha Önöknek ennyit számítanak a vendégek, hát lelkük rajta!

Tisztelettel:

G

Ennek reakciójaként felhívtak, és az igazgató behívott egy kávézgatásra, ahol körülbelül elmondta, hogy az ő alkalmazottai ezt nem így látták, és biztos hazudunk, és jajj, ne már!

Hát sajnos nem hazudtunk, és semmilyen módon nem tellett nekik egy normális írásos bocsánat kérésre.

Így a levél kint van, ahogy ígértem. És kint is marad. És a közösségi oldalakra is kiteszem. Ahogyan megígértem!

Egy kis történet

Posted: 2011. február 16. in Agymenés
Címke: , , , ,

Levél Dr. Laurához

Laura Schlessinger egy amerikai rádiós műsorvezető, aki egy lelki tanácsadó műsort vezet. Nemrég, mint buzgó keresztény azt mondta, hogy a homoszexualitás megbocsáthatatlan bűn, MERT Leviticus (azaz Mózes harmadik könyve) 18,22 szerint utálatos az.

Ezen felbuzdulva ragadott tollat egy Jake nevű hallgatója.

Kedves Dr. Laura!

Igen hálás vagyok, amiért oly sokat fáradozik azon, hogy Isten törvényét megismertesse az emberekkel. Rengeteget tanultam Magától, és szeretném ezt a tudást minél több emberrel megosztani. Ha például valaki megpróbálja védelmébe venni a homoszexuális életformát, akkor én egyszerűen emlékeztetem rá, hogy a Leviták könyve a 18,22 alatt világosan kimondja, hogy ez utálatos dolog. Vége a vitának.
Viszont szükségem volna még pár eligazításra néhány speciális törvénnyel kapcsolatban, és arról, hogyan követhetném ezeket a legjobban.
a) Ha az áldozóoltárnál bikát áldozok, tudom, hogy az az Úrnak kedves illatú (Lev 1,9, illetve Lev 1,3.17). A probléma a szomszédaimmal van. Azt mondják, számukra egyáltalán nem kedves ez a szag. Mit tegyek?
b) Szeretném a lányomat rabszolgaságba adni, amint a Kivonulás könyve (21,7) ajánlja. Mit gondol, milyen ár volna méltányos érte manapság?
c) Tudom, hogy nem léphetek kapcsolatba nővel, amíg a menstruációs tisztátalanság időszakában van (Lev 15,19–24). A gond csak az, hogy miből lehet ezt tudni? Megpróbáltam megkérdezni, de a legtöbb nő nagyon pikírten reagált rá.
d) A Lev 25,44 azt mondja, hogy csak a szomszédos népek tagjai közül vásárolhatok rabszolgát. Egy barátom szerint ez a mexikóiakra vonatkozik, de a kanadaiakra nem. Fel tudna világosítani?
e) Van egy szomszédom, aki ragaszkodik hozzá, hogy szombaton is dolgozzon. A Kiv 35,2 világosan kimondja, hogy az ilyet meg kell ölni. Kihívtam a rendőrséget, de nem tudnak segíteni. Erkölcsi kötelességem, hogy megöljem saját kezűleg?
f) Egy barátom szerint, bár kagylót vagy homárt enni utálatos dolog (Lev 11,10), ez még mindig kevésbé utálatos dolog, mint a homoszexualitás. Nem értek egyet vele. Eligazítana bennünket?
g) A Lev 21,18–20 kimondja, hogy nem közeledhetek Isten oltárához, ha valami probléma van a látásommal. Be kell vallanom, hogy olvasószemüveget használok. Teljesen élesnek kell lennie a látásomnak, vagy van azért itt egy kis játéktér?
h) A legtöbb barátom vágatja a haját, illetve borotválja a szakállát, beleértve a pajeszát is, holott ez Lev 19,27 szerint egyértelműen tilos. Milyen halálnemet javasol nekik?
i) Lev 11,8-ból tudom, hogy ha döglött disznó bőrét illetem, tisztátalan leszek. Az a kérdésem, hogy szabad-e futballoznom, ha cérnakesztyűt húzok?
j) A nagybátyámnak van egy kis háztájija. Megsérti Lev 19,19-et, mert földjébe kétféle magot vet. Ezenkívül a felesége olyan ruhát hord, ami kétféle anyagból (pamut/poliészter) készült. Most tényleg össze kell hívnom az egész gyülekezetet, hogy megkövezzük őket, vagy pedig elég, ha egy meghitt családi körben lefolytatott ceremónia keretében megégetjük őket, amint ez azok esetében megengedett, akik az anyósukkal hálnak (Lev 20,14)?
Tudom, hogy mélyrehatóan foglalkozott ezekkel, úgyhogy nincs kétségem afelől, hogy el tud igazítani. Igazán köszönöm még egyszer, hogy a rádióban végzett munkájával folyamatosan emlékeztet rá bennünket: az Úr törvényei örökérvényűek és megváltoztathatatlanok.
Az Ön odaadó rajongója: Jake”

forrás