Posts Tagged ‘éndolgok’

Nem vicc

Posted: 2011. május 28. in Agymenés
Címke: , , , , ,

Egy ember meghal, és felkerül a mennybe. Odaáll Isten elé, és egy kérdét feltehet neki. Az ember gondolkodik, majd felteszi a kérdést:

“Mondd meg nekem, kérlek, mi a különbség a menny, és a pokol között?”

Isten elmosolyodik, és így szól:

“Gyere velem!”

Elsétálnak egy szobába. Emberek ülnek ott, ég a tűz, a bogrécsban a valaha készült legfinomabb gulyás, és mindegyiknek van egy kanala, ami hosszabb mint az alkarja, ezért szomorúan ülnek, és nézik a gulyást, mert nem tudnak belőle enni.

A következő útjuk egy másik szobába vezet, ahol ugyanígy bogrács van, és ugyanúgy hosszú kanalak, de az emberek boldogan beszélgetnek, és teljes nyugalomban örülnek egymásnak.

Az út végén az ember megkérdezi:

“Kérlek, Uram, mondd el nekem, mi a különbség a kettő között?”

“Hát csak az, hogy e második szobában az emberek megtanulták, hogyan etessék egymást, míg az első szobában mindenki csak magára gondol…”

Reklámok

Új kezdet?

Posted: 2011. március 13. in Agymenés
Címke: , ,

Ne hagyjuk már magunkat, a hétszázát!!!

Winston Churchill választást nyert azzal, hogy kimondta: nem igérhetek mást, csak vért, verítéket, és könnyeket!

Én soha nem voltam KISZ-tag! Vállalom a televíziós-megjelenést! Vállalom, hogy elmondjam annak a generációnak a véleményét, aki soha nem volt kommunista, és ha el is ment szavazni, csak a kisebb rossz érdekében tette!

Vállalom, hogy támogatnám a vizit-díjat!

Vállalom, hogy Gyurcsány hazudott, és tönkretett.

Vállalom, amit az ADÓFIZETŐ emberek többsége vállani kíván!

Vállalom a valós konzultációt. Nem a nemzettel, hanem a valós emberekkel.

Mi lenne, ha…?

Tékozló homár

Posted: 2011. február 16. in Agymenés
Címke: , , , , , ,

Mert ugye azért semmi nem lehet felhőtlen. Most jutottunk el oda, hogy nyíltan is kimondjam, a Prémium Apartman (1139 Budapest, Országbíró út 44-46) nevű helyszínt nem ajánlom senkinek. Hogy miért? Szerintem az általam nekik írt levél, és az utána kifejtett reakció a napnál világosabban mutatja.

Tisztelt Igazgató Úr!
Engedje meg, hogy bemutatkozzam: G vagyok. November 20-án nekünk volt egy lakodalmunk az Önök intézményében. A nászútról hazatérve megbeszéltem a feleségemmel is a kialakult helyzetet, és a következő hozzáfűzni valónk lenne a történethez:
Szeretném tudatni Önnel, hogy az intézményt én nem fogom pozitív kritikával éltetni sehol! Nem fogom, mert csalódtam.
Csalódtam Önökben, mert keserű szájízzel kellett távoznom a rendezvényről. Hiába a kiváló ceremónia-mester, és hiába F odaadó, lelkes támogatása, ha az Önök szakácsa, és pincérei aljas módon megloptak minket. Igen, megloptak. Talán még emlékszik rá, hogy húgom, I sérelmezte a pezsgők árát, amelyet a pincér szó nélkül hozott ki, egyértelmű jelzéseket adva, hogy az benne van az árban, holott tisztában kellett lennie vele, hogy nincs, mivel a végösszeghez hozzáírta, amit mi a rákövetkező hétfőn ki is fizettünk. Ezzel persze kellemetlenséget okoztak nekünk, hiszen elültették a gyanakvás csíráját a családunkban. A gond azonban nem itt van, ugyanis a húgom csak a jéghegy csúcsát ismerte!
Beszéljünk azokról a süteményekről, amelyeket a rokonok hoztak, és amiket nem raktak ki az asztalokra! Körülbelül 20 kiló tortáról, és különféle süteményekről volt szó, amelyet az éjfél előtt távozó szakácsuk elzárt előlünk, és így a lakodalom egyik legfontosabb hagyományát, a sütemény-osztást a távozó vendégeknek nem tudtuk gyakorolni! Mindezek után a szakács másnap délig nem volt hajlandó megjelenni – kihasználva, hogy F aznap nem volt elérhető – holott a munkaideje, mint azt megtudtuk, hivatalosan reggel 10 órától volt! Érdekes módon amikor anyósom kettő darab tortát tételesen megnevezett, azok előkerültek érintetlenül. Az esküvői torta sajnos hasonló képpen járt. A szemünk láttára tolták ki a teremből a mindössze félig felvágott tortát amiből mi később már egyetlen szeletet sem láttunk, annak ellenére, hogy minden vendég távozásánál végig jelen voltunk.
Amikor vasárnap délután a szüleim visszamentek a torta-állványért, melyet a készítő cukrászdának általában illik visszaszolgáltatni, körülbelül 20 percig váratták őket – az előzmények ismeretében sajnos nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ennyi időt vett igénybe a torta szakszerű eltávolítása az állványról.
Éppen ezért azt nem fogadom el magyarázatként, hogy a tortákat kiosztották, mert ha Önnek ezt mondták, az – sajnos azt kell mondjam – vagy szemenszedett hazugság, vagy féligazság, mivel a kiosztásra csak a személyzet körében került sor! Egyedül egy vendég kapott tortát, ő is azért, mert a korai távozása miatt Én személyesen felügyeltem a konyha bejáratánál, még éjfél előtt, hogy megkapja azt. A többieknek csak a szabadkozás jutott.
Rendkívüli módon örülök, hogy Önök számára egy körülbelül 3000 forintot érő “ingyen” vacsora megfelelő kárpótlásnak tűnik a 16000 forint értékű pezsgők, és a bennünk maradt tüske eltüntetésére, ez azonban számunkra mindössze azt jelenti, hogy Önök nem értették meg, hogy mi a volt a legfőbb problémánk. A nyomott áron 4000 forintot kóstáló pezsgőket mi ott helyben kifizettük. Mindezt anyagi problémává silányítani eléggé szegényes lelkivilágra, és sajátos üzletpolitikára vall. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy amennyiben ez az előre megbeszélt “nyomott ár” volt, elképzelni sem merem, milyen az, ha teljes áron hozzák ki az italokat!)
Számunkra azt kell mondjam, ez nem elég! Nyilvános írásbeli bocsánatkérés megfogalmazását várom az összes vendég felé, vagy kénytelen leszek ezt a levelet nyílttá tenni, és az általam elérhető összes közösségi oldalon hirdetni. A kár ugyanis nem olyan, ami egy-egy hivatalos szervnek hatásköre lenne! Ez nem az anyagi ellenszolgáltatásról szól! A kár sokkal nagyobb: erkölcsi, és érzelmi. Ezt nem képes helyrehozni egy nagy kegyesen számunkra biztosított vacsora, amivel most jól be lett fogva a szánk!
Sajnálom, hogy így esett. A továbbiakban én a Prémium Apartmanházzal nem kívánok foglalkozni! Ha Önöknek ennyit számítanak a vendégek, hát lelkük rajta!

Tisztelettel:

G

Ennek reakciójaként felhívtak, és az igazgató behívott egy kávézgatásra, ahol körülbelül elmondta, hogy az ő alkalmazottai ezt nem így látták, és biztos hazudunk, és jajj, ne már!

Hát sajnos nem hazudtunk, és semmilyen módon nem tellett nekik egy normális írásos bocsánat kérésre.

Így a levél kint van, ahogy ígértem. És kint is marad. És a közösségi oldalakra is kiteszem. Ahogyan megígértem!

IRL-SPAM

Posted: 2011. február 4. in Agymenés
Címke: ,

Van egy téma, ami időről időre elgondolkoztat, és a napokban olvasva a Sao Paolo-i helyzetet ismét szöget ütött a fejemben.

Van ugye ez a kéretlen reklám-levél dolog. Ha az elektronikus postaládámba egy olyan hírlevél érkezik, amire én nem iratkoztam fel, az SPAM-nek, azaz kéretlen reklámnak minősül, és kereszteshadjáratot folytatnak ellene. Az egyszerű prózai oka ennek az, hogy a mail forgalom jelentős százalékát ilyen levelek teszik ki, és ezzel jelentős felesleges terhelést okoznak a levelező kiszolgálóknak. Tekintve, hogy a megnövekedett termelés megnövekedett áramfogyasztást is nyilvánvalóan közvetve okoz ezeknél, már beszélhetünk az erőforrások pazarlásáról. Persze csak addig, amíg a magfúziós erőművek el nem terjednek. Ezekre egyébként kezdeményezések már léteznek, és éveken belül beindítják az elsőt, amely már több energiát termel majd, mint amennyit felhasznál; csak hogy ne legyen meglepetés: Franciaország, és Svájc határán valahol. Nem. Nem a CERN területén. 🙂

Szóval oké, azért, mert megawattokban mérhető plusz fogyasztást okoznak a mailszervereknek, háborút kell folytatni az internetes levélszemét miatt. De hadd tegyek fel egy kérdést:

Ha naponta 20 dkg papírhulladékot bányászok ki a postaládámból, amit meg sem nézek, csak dobok a gyűjtődobozba, akkor hány fa pusztulhatott el feleslegesen, ha ez csak én vagyok, csak egyetlen picike ember a kétmilliós nagyvárosban?

És vajon van annyira hatékony ez a hirdetési mód, hogy megéri ennyi energiát beleölni?

Vajon a közösségi média korában, amikor a google személyre szólóan adja ki keresési eredmények alapján a téged biztosan érdeklő hirdetéseket, mikor érjük el azt a szintet, hogy a postaládában landoló kéretlen reklám-levélért feljelentést lehet majd tenni az NMHH-nál?

Tudom, hogy az internet lefedettsége nem száz százalékos. Tudom, hogy egyesek örömmel teszik el a spar katalógust, hogy kibányásszák, melyik felvágott akciós. Ettől függetlenül szerintem ez még ugyanúgy kéretlen reklámlevél. Nem lenne egyszerűbb a Metro áruházak mintájára a hirlevélre feliratkozóknak célzottan kézbesíteni? Tudom, hogy talán egy icipicit drágább lenne egyénekre lebontva. De célzott lenne. Nekem pedig nem kellene félnem, hogy valami fontos levelet hajítok bele a kartondobozba, amikor ürítem a ládámat.

Halleluja

Posted: 2011. január 6. in Agymenés
Címke: , , ,

Tavaly csak egy koncertre sikerült eljutnom, de az legalább Quimby volt. 🙂 Idén egy kicsit aktívabb leszek. Ehhez persze hozzájárul az is, hogy nem kell esküvőre feszítetten spórolni. Legyen már tavasz!

Development: Classic RPG

Posted: 2010. október 12. in Agymenés
Címke: ,

SVN szerver, és trac megvan, az első fontosabb commitok megvoltak, a szoftver alap működése helyreállt. Szoros kiadási ütemtervet határoztam meg, mert amint lehet, szeretnék stabil kiadást a kis RPG rendszeremből.

Miről van szó?

Aki játszott az Amnézia, vagy hasonló RPG Makeres játékokkal, sejti. Alapvetően szeretnék összehozni egy saját kis motort, editorral együtt, ami lehetővé teszi ilyesmi játékok készítését. A 0.1-es verzió az ütemterv szerint 4 héten belül esedékes. Rá egy hónapra már 0.2 branchot szeretnék. Ez még csak a játék-motort tartalmazza majd, a szerkesztő progihoz még hosszú az út, tervezni is kell, hogy milyen legyen. Utóbbinál fontos, hogy felhasználóbarát, és lehetőségekhez képest gyors legyen a használata.

Ami most a fejlesztési időt elveszi, az alap, kísérletezgetős motor átírása teljes OOP-be. Minden hívás, ami nem az engine-nel kapcsolatos, teljes OOP struktúrában kell, hogy szerepeljen. Maga a szoftver a DarkGDK motort használja.

Eleinte gondolkoztam az OGRE-SDK-n is, de az nem tudott utat találni a szívemhez, a DarkGDK használata első blikkre egyszerűbbnek tűnik, jobban lehetővé teszi az instant fejlesztést. Másfelől anno még a DarkBasic-kel is játszottam, és emlékeztet rá a dolog, csak ugye ez egy C++-os lib, ami máris szebb.

Ha ez meglesz, akkor hasonló szellemben Eye of the Beholder jellegű motor lesz a következő. Az nagyon a jövő, meg még kicsit ki kell tanulnom a modellezést, hogy legalább statikus ember-közeli modelleket csinálhassak. Ott a házakkal lesz a legkevesebb gond. Jó játék, és abszolút pihentető. Ha odáig jut a dolog, Rita már vállalta történet írását is, mondjuk nekem is van ötletem, meg Rolanddal is gondolkoztunk dolgokon, valószínű ilyen téren be tudna segíteni.

A tárhelyet Csabi találta a devolver.hu-n. Évi 15K a díja, amin ketten osztozunk egyelőre, és tárhely szempontjából egy ideig biztosan elég lesz. Több projektet is lehet kezelni benne, majd ha eléggé előrehaladott lesz a cucc, és találok vállalkozó személyt, még az is lehet, hogy adok másnak is commit-jogot. A fejlesztés Visual Studio 2008-ban megy. A kódolásra pedig maximálisan érvényes a John F. Woods idézet, ami a hupos aláírásom jelenleg:

Always code as if the guy who ends up maintaining your code will be a violent psychopath who knows where you live.

*Maker

Posted: 2010. október 1. in Agymenés
Címke: , ,

Ezer plusz egyedik gém-mékör-pro szoftverbe botlottam a kölcsönzőben, és elgondolkoztam…

Szóval hajtott egy időben a kíváncsiság, hogy mik is ezek, mire jók, miért jók… Aztán mindig rájöttem, hogy nem jók. Első ilyen tapasztalatom a Klik&Play-jel volt, amit még az Artisjus előtti időkben, amikor a jogvédelem még a kisemberről szólt, és senki nem tudta, mi az a kalóz-cédé (pontosabban tudta, de egy kezemen meg tudnám számolni, hány ismerősöm volt, akinek jogtiszta szoftverei voltak, cégeket is beleértve [egysem]) nyócezerér másolt le egy ismerős. Igen, ez az a kor, amikor a mikroszoft 95 (© Vágási) elterjedt. A hőskor, amikor a legtöbb gépen még DOS futkosott, és a legkirályabb grafikával rendelkező autós játék a Stunts volt.

De elkalandoztam…. (hmmm, szép idők voltak 🙂)

Szóval istencsászár játékokat csináltunk vele. Ekkor készült a nevem forrása, a Gerzson közmalac megmentése, amit a PC Guru Ti küldtétek rovatába is betuszkoltunk. A malacnak én adtam a nevet, aztán egyre többen kezdtek el Gerzsonnak szólítani, végül úgy maradtam.

A legjobb élmény ezzel kapcsolatban az volt, amikor Syng mellettem ült operációs rendszerek órán (vagy adatbáziskezelésen? egy hülyeség) és megkérdezte a gerzson belépő nevet látva, hogy Gerzson közmalac megmentését ismered? Persze – mondtam – én csináltam. DEEE KIRÁÁÁLY!!! – és ezzel le volt rendezve, hogy a következő cigiszünet arról szóljon, hogy ők anno a koliban mekkora Gerzson közmalac partikat rendeztek.

Szóval jó. Valahol ez vitt rá engem, hogy fejlesztő legyek. Mert többet akartam. Sokkal többet. A Klik&Play adta szűk keretet pillanatok alatt kinőttem. Most ott tartok, hogy van egy hobbi-projekt, van hozzá SVN szerver is, már csak csinálgatni kéne. Őszintén szólva meglehet, hogy csak ez választ el attól, hogy hivatásos játékfejlesztő legyek. Én élvezném… Végülis ezért tanultam a kezdetektől fogva.