Posts Tagged ‘üzenet’

Ezért vették vissza a “tisztaszoftvert” az egyetemistáktól. Ugye ez az a program, aminek következtében bármelyik egyetemi hallgató egy darab számítógépen legálisan használhatja a windowst. Ne menjünk most abba bele, hogy jajjistenem, termékfüggőség, meg ezért nem terjed a linugz, mert ez faszság! A játékok miatt a windows akkor is fenn lesz az egyetemisták gépén, ha alapértelmezetten ubuntu felhasználók.

Persze tudjuk, meg kell spórolni azt a 400 milliót, mert minden fillérre szükség van, válság van, Széll Kálmán terv, konvergenciaprogram, satöbbi. Egyébként is mindig az a vád éri a kormányzatot, hogy egy csomó pénzt dob ki felesleges dolgokra.

Közben plusz 35000 új kormányzati alkalmazott lesz. A meglévő 65000 mellé – ami már eleve nem kevés. Számoljunk: havi (nagyon alacsony) 100 ezer nettó bérrel, hogy még SEMMILYEN más juttatást nem vettek igénybe az új alkalmazottak, az havonta csak a nettó bérre, csak az új alkalmazottak 3,5 MILLIÁRD forint (évente 42 milliárd – szia Douglas :)). Olyan pozíciókra, amire valószínűleg igazából semmi szükség, csak jó elvtársak voltak, és kellett nekik a meló.

Vajon mennyibe került az M0 körül lecserélni az összes táblát, hogy Liszt Ferenc neve kint legyen?

Vajon mennyibe kerültek az új utcanév táblák?

Vajon mennyibe került az engesztelésül öntött Ronald Reagan szobor?

Vajon mennyibe kerültek a terrorelhárítók Q7-esei? És mennyibe is kerülnek az egyéb autók?

Vajon hány idióta vak ember van ebben a kurva országban?

Reklámok

Nem vicc

Posted: 2011. május 28. in Agymenés
Címke: , , , , ,

Egy ember meghal, és felkerül a mennybe. Odaáll Isten elé, és egy kérdét feltehet neki. Az ember gondolkodik, majd felteszi a kérdést:

“Mondd meg nekem, kérlek, mi a különbség a menny, és a pokol között?”

Isten elmosolyodik, és így szól:

“Gyere velem!”

Elsétálnak egy szobába. Emberek ülnek ott, ég a tűz, a bogrécsban a valaha készült legfinomabb gulyás, és mindegyiknek van egy kanala, ami hosszabb mint az alkarja, ezért szomorúan ülnek, és nézik a gulyást, mert nem tudnak belőle enni.

A következő útjuk egy másik szobába vezet, ahol ugyanígy bogrács van, és ugyanúgy hosszú kanalak, de az emberek boldogan beszélgetnek, és teljes nyugalomban örülnek egymásnak.

Az út végén az ember megkérdezi:

“Kérlek, Uram, mondd el nekem, mi a különbség a kettő között?”

“Hát csak az, hogy e második szobában az emberek megtanulták, hogyan etessék egymást, míg az első szobában mindenki csak magára gondol…”

…a hatalom célja a hatalom maga
mindenkinek mást rejt a 101-es szoba…

Úgy érztem, mintha a fejem egy faketrecben lenne, és egy patkány próbálná átrágni magát a véresre vert, fogatlanított arcom felé.

Nincs más ötletem. Bizony azt hiszem, ideológiailag nem vagyok elég fejlett. Mi más magyarázata lenne annak, hogy nem tudok kitörő örömmel lelkesedni az új, nemzetünket végérvényesen egységbe forrasztó, a kommunista multat lezáró (sic!) alkotmánynak.

… hiba vagy a mintán, egy selejtes darab,
hiába kértünk, hogy javítsd meg magad…

(tovább…)

Tékozló homár

Posted: 2011. február 16. in Agymenés
Címke: , , , , , ,

Mert ugye azért semmi nem lehet felhőtlen. Most jutottunk el oda, hogy nyíltan is kimondjam, a Prémium Apartman (1139 Budapest, Országbíró út 44-46) nevű helyszínt nem ajánlom senkinek. Hogy miért? Szerintem az általam nekik írt levél, és az utána kifejtett reakció a napnál világosabban mutatja.

Tisztelt Igazgató Úr!
Engedje meg, hogy bemutatkozzam: G vagyok. November 20-án nekünk volt egy lakodalmunk az Önök intézményében. A nászútról hazatérve megbeszéltem a feleségemmel is a kialakult helyzetet, és a következő hozzáfűzni valónk lenne a történethez:
Szeretném tudatni Önnel, hogy az intézményt én nem fogom pozitív kritikával éltetni sehol! Nem fogom, mert csalódtam.
Csalódtam Önökben, mert keserű szájízzel kellett távoznom a rendezvényről. Hiába a kiváló ceremónia-mester, és hiába F odaadó, lelkes támogatása, ha az Önök szakácsa, és pincérei aljas módon megloptak minket. Igen, megloptak. Talán még emlékszik rá, hogy húgom, I sérelmezte a pezsgők árát, amelyet a pincér szó nélkül hozott ki, egyértelmű jelzéseket adva, hogy az benne van az árban, holott tisztában kellett lennie vele, hogy nincs, mivel a végösszeghez hozzáírta, amit mi a rákövetkező hétfőn ki is fizettünk. Ezzel persze kellemetlenséget okoztak nekünk, hiszen elültették a gyanakvás csíráját a családunkban. A gond azonban nem itt van, ugyanis a húgom csak a jéghegy csúcsát ismerte!
Beszéljünk azokról a süteményekről, amelyeket a rokonok hoztak, és amiket nem raktak ki az asztalokra! Körülbelül 20 kiló tortáról, és különféle süteményekről volt szó, amelyet az éjfél előtt távozó szakácsuk elzárt előlünk, és így a lakodalom egyik legfontosabb hagyományát, a sütemény-osztást a távozó vendégeknek nem tudtuk gyakorolni! Mindezek után a szakács másnap délig nem volt hajlandó megjelenni – kihasználva, hogy F aznap nem volt elérhető – holott a munkaideje, mint azt megtudtuk, hivatalosan reggel 10 órától volt! Érdekes módon amikor anyósom kettő darab tortát tételesen megnevezett, azok előkerültek érintetlenül. Az esküvői torta sajnos hasonló képpen járt. A szemünk láttára tolták ki a teremből a mindössze félig felvágott tortát amiből mi később már egyetlen szeletet sem láttunk, annak ellenére, hogy minden vendég távozásánál végig jelen voltunk.
Amikor vasárnap délután a szüleim visszamentek a torta-állványért, melyet a készítő cukrászdának általában illik visszaszolgáltatni, körülbelül 20 percig váratták őket – az előzmények ismeretében sajnos nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy ennyi időt vett igénybe a torta szakszerű eltávolítása az állványról.
Éppen ezért azt nem fogadom el magyarázatként, hogy a tortákat kiosztották, mert ha Önnek ezt mondták, az – sajnos azt kell mondjam – vagy szemenszedett hazugság, vagy féligazság, mivel a kiosztásra csak a személyzet körében került sor! Egyedül egy vendég kapott tortát, ő is azért, mert a korai távozása miatt Én személyesen felügyeltem a konyha bejáratánál, még éjfél előtt, hogy megkapja azt. A többieknek csak a szabadkozás jutott.
Rendkívüli módon örülök, hogy Önök számára egy körülbelül 3000 forintot érő “ingyen” vacsora megfelelő kárpótlásnak tűnik a 16000 forint értékű pezsgők, és a bennünk maradt tüske eltüntetésére, ez azonban számunkra mindössze azt jelenti, hogy Önök nem értették meg, hogy mi a volt a legfőbb problémánk. A nyomott áron 4000 forintot kóstáló pezsgőket mi ott helyben kifizettük. Mindezt anyagi problémává silányítani eléggé szegényes lelkivilágra, és sajátos üzletpolitikára vall. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy amennyiben ez az előre megbeszélt “nyomott ár” volt, elképzelni sem merem, milyen az, ha teljes áron hozzák ki az italokat!)
Számunkra azt kell mondjam, ez nem elég! Nyilvános írásbeli bocsánatkérés megfogalmazását várom az összes vendég felé, vagy kénytelen leszek ezt a levelet nyílttá tenni, és az általam elérhető összes közösségi oldalon hirdetni. A kár ugyanis nem olyan, ami egy-egy hivatalos szervnek hatásköre lenne! Ez nem az anyagi ellenszolgáltatásról szól! A kár sokkal nagyobb: erkölcsi, és érzelmi. Ezt nem képes helyrehozni egy nagy kegyesen számunkra biztosított vacsora, amivel most jól be lett fogva a szánk!
Sajnálom, hogy így esett. A továbbiakban én a Prémium Apartmanházzal nem kívánok foglalkozni! Ha Önöknek ennyit számítanak a vendégek, hát lelkük rajta!

Tisztelettel:

G

Ennek reakciójaként felhívtak, és az igazgató behívott egy kávézgatásra, ahol körülbelül elmondta, hogy az ő alkalmazottai ezt nem így látták, és biztos hazudunk, és jajj, ne már!

Hát sajnos nem hazudtunk, és semmilyen módon nem tellett nekik egy normális írásos bocsánat kérésre.

Így a levél kint van, ahogy ígértem. És kint is marad. És a közösségi oldalakra is kiteszem. Ahogyan megígértem!

’56 margójára

Posted: 2010. október 23. in Agymenés
Címke: , , , ,

Akartam írni valamit erről a szégyentelen napról, de időközben sikerült találnom egy bejegyzést, amit hálistennek nem egy agymosott idióta írt:

A kivájt szemű,megcsonkított nemi szervű,felkoncolt és elevenen megnyúzott, tizenhét éves,a távol-keletről idehurcolt,semmiről nem tudó szovjet kiskatona,akinek a fejéhez pisztolyt tartott a parancsnoka és aki,amikor beléptek a vagonok az országba,azt kérdezte,merre van a Nílus,mert azt gondolta,hogy az egyiptomi válságövezetbe vitték harcolni a Szovjetúnióért..
http://attila1969.wordpress.com/2010/10/23/56-margojara/

Ez volt 1956. Tetszik, vagy nem tetszik. Ez a nap az embertelenség “ünnepe“. Ezen a napon kötelesek vagyunk dicsőíteni azokat a bátor szabadságharcosokat, akik fegyvertelen civileket kínoztak, és öltek meg, aztán amikor az országot eredetileg elhagyni készülő orosz tankok Nyíregyházától visszafordultak, gyáván megfutamodtak.

Ünnepeljen ezen a napon, akinek két anyja van!

Ezen a napon gyászolni kell.

Gyászolni az emberi hülyeséget. A magyarok hülyeségét. Azt, hogy nem vagyunk képesek tanulni a múlt hibáiból, mert képtelenek vagyunk elismerni azokat. Ez átlag nagymagyarrr számára én most egy komcsi zsidó (sic!) leszek, mert kimondom:

1956 október 23. a magyar történelem, és az egész világ magyarságának szégyenletes, örökös mementója

Sith

Posted: 2009. augusztus 25. in Agymenés
Címke: , , ,

Rám tört a pusztíthatnék! Hirtelen kedvem támadt legyilkolni minden pandát, aki nem kúr a fajfenntartásért! (© Tyler)

Kibelezni valakit, és nézni, ahogy sikítozva próbálja a gyomrát visszatuszkolni a helyére, egészen amíg elvérzik!

Felkoncolni, aki csak egy rossz pillantást tesz felém!

Minden képet, emléket, apróságot szatyorba raktam, és kivágtam a faszba, ami csak egy kicsit is rá emlékeztetett! Igazából már decemberben meghalt számomra! Most végül volt erőm megtenni azt, amitől eddig csak a lustaság választott el!

Miért? Mert egész életemben egyedül voltam, és MIATTA így is marad!

Ne szólj most hozzám, ha jót akarsz! Megszűntem létezni!

👿 SZÁMOMRA MOST MINDENKI HALOTT! 👿

De legalább már értem, miért felszabadító verekedni…

Megyek, rágyújtok!

Egy hét Veszprém

Posted: 2009. augusztus 16. in Agymenés
Címke: ,

Kell a reboot az agyamnak, most egy kicsit itt vagyok.

A jövő hétre szabit vettem ki, legközelebb Pesten 24-én, hétfőn leszek!