Legalábbis Benedek pápa megmondta. Igazából úgy elbeszélgetnék egy átszellemült katolikussal. Megkérdezném tőle, hogy oké, a purgatórium csak teológiai feltételezés, de mi bizonyítja, hogy a pokol nem az? Tudom, a pápa mondta, márpedig ha Ő mond valamit, akkor úgy van, node ő járt már ott? Tudja, mi van odaát?
Vagy tegyük fel, hogy valamelyik vallásnak igaza van. Az Ő követőik a mennybe jutnak, a többiek értelem-szerűen pokolra (vagy ahogy nevezik egyesek – lehet, hogy csótányként reinkarnálódunk, mert egész életünkben marhát ettünk). Szóval honnan lehet tudni, hogy melyik vallásnak van igaza? Mi van, ha én nem akarok a pokolra jutni, de buddhista vagyok? Akkor nem szokásom gyónni!
Szerintem: A vallás nagyon jól jött a középkorban, amikor egyszerű, földművelésen kívül máshoz nem értő embereknek kellett elmagyarázni, mi a jó, és mi a rossz. Segít felállítani az alapvető erkölcsi normákat, ami ahhoz kell, hogy emberségesen tudd megélni a hétköznapokat. A dogmákat azonban szó szerint venni a ló másik oldala! Az ilyen ember semmivel nem ér többet, mint az, aki élből elutasít minden egyes vallást. A katolikus egyház legfőbb problémája, hogy nincs benne hajlandóság a modernizációra. Nem követi az idők szavát, és ma, 1700 évvel a Níceai zsinat után még mindig szentül hisz azokban a dogmákban, amit 300(!) évvel jézus halála után egyesek megmondtak. És (tudom – éssel nem kezdünk mondatot) már akkor is egy régen letűnt kor maradványaiból táplálkoztak, bár akkor is csak részlegesen, hiszen rengeteg irat volt, amit egyszerűen nem fogadtak el, és eretneknek nyilvánítottak. Miért? Talán sátáni igéket hordoztak? Nem! Egyszerűen csak olyan kijelentések voltak bennük, amelyeknek kihirdetésével nem lehetett volna egyértelműen meghatározni szabályokat. Képzeljük el, ha egy-egy tekercsen az olvasható, hogy nem kell templomba járni, hogyan kényszerítik be az őstermelőt, hogy prédikáljanak neki?
Ezek akkoriban elfogadhatóak voltak. Ma egy okos pápa – mondhatjuk – minden bizonnyal felülvizsgálna legalább néhányat… ám nem fog! A római katolikus egyház soha nem volt képes megújulásra. Amikor új elméletek születtek, minden alkalommal vallásszakadás következett be. Most, a 21. század első éveiben szintén ez “fenyeget”. Jelenlegi formájában a katolicizmus recseg-ropog. II. János Pál tudta ezt! Tett is lépéseket. Benedek egyelőre konzervatívabbnak tűnik. Kérdés csak az, hogy kihúzza-e az egyháza szakadás nélkül, amíg Ő ül a székben? Másfelől vajon a következő pápa ugyanúgy konzervatív lesz? Vagy hajlandó lesz egy hangyányi engedékenységre? A papok cölibátusának visszavonása egy okos, és fontos lépés lenne. A homoszexualitás elfogadása nem szükséges, a toleranciája annál inkább. Hiszen hány meleg papról hallottunk már, akik – jobb híján – a pap-növendékeket környékezik meg? Nem egyről, az biztos…
Különvélemény 